Amelyből kiderül, a cigányoknak a bőre, a székelyeknek a zagya sötétebb

Családom és egyéb állatfajták

Tegnapi párbeszéd, amelyből kiderül, hogy a fehérnépnek a konyhában a helye, még akkor is, ha vendég, s csak virslit kell főzni. De mindenképp kussoljon s ne szivarazzon, míg a férfi főz.

 

Asszony: S megint Józsi főzött? Hát a fehérnépek mit csináltak?

Férfi: Milyen fehérnépek? A Józsi nagynénje totálkáros, az anyja is a helyzetből adódóan.

Asszony: A fiatalabbak? Józsi nagynénjének a leánya, az sem segített?

Férfi: Azok-e? Az szivarazott s beszélgetett a Józsi feleségével.

Asszony: Gyere na, ebédeljünk.

Férfi: Nem eszek, ettem Józsiéknál virslit.

 

Bármely hasonlóság rokonságommal a véletlen műve. Azóta én sem hasonlítok magamra. Kikeltem a képemből.

Hazaköltöztünk

Meg nem is. Már lassan egy hónapja Udvarhely szitiben éljük a székely anyavárosok polgárainak turulmadaras életét. A költözés kalandos volt, a kombi Opelt úgy megtömtük - másodjára is -, hogy Robi és a macska nem fértek be. Még betömtünk két lapos Ikeás fotelt Bukarestből kifele menet, de minthogy R. és N. nem a laposságukról híresek, nem sikerült bepréselnünk őket. Negró amúgy is eltűnt, az egész lakást felkutattuk érte, a lépcsőházat Robi háromszor végigjárta, épp a kukán nem csúszott le, hogy megtalálja, a lépcsőházi gyerekekkel is megígértettük, hogy szólnak, mihelyt egy elkóborolt fekete macskát találnak. 

Könnyes szemmel búcsúztam el hát a román fővárostól, amiről csak azt nem lehet mondani,  hogy jól éreztem magam benne. De hát az ember ugye jobban szereti az ismert rosszat, mint a már majdnem teljesen ismeretlent! Aztán másnap megkerült a Negró is meg a Robi is, teljes a családi kép. Ami mostmár ugye egyre domborúbb. Robi oldalán a felelőtlenül elfogyasztott pizzáktól, az enyémen a bébiboomtól.

Az első héten azt hittem, megvadulok az ingerszegény környezetben, aztán addig figyeltem az eseményeket, hogy előfordult,  két eseményt is képesek voltak egymásra szervezni a mihasznák. Négy helyen lakunk, kronológiai sorrendben: a garázsban vannak a ruháink és a könyveink, az anyuék szobájában az edényeink, a gyermekszobában lakunk mi, és a lakásfelújító mesterek a jövőnkben laknak egész nap. Azaz abban a lakásban, ahol felnőttem, és ahol 10 évig nem laktam, jövő hét végétől már eljátszhatom a papás-mamást igazándiból.

Az internetkapcsolattal, a népek öltözködésével és az üzletek kínálatával nem vagyok megelégedve, de erről majd máskor, mert a százlábú kölyke mindjárt lerúgja a laptopot a hasamról. 

Tavasz és a fájások

Jószép idő van, 22 fok a maximum, a csajok csóréseggű gatyában kirándulnak, az ügyvédek, bankárok munkahelyükre sietnek az öltönykéikben és több százezer új! lejes órácskáikban. Fotózgatok, a bácsik meg kérdezgetik, hogy mivégre. Mindennek vége? Ha újságíró vagyok, mondjam már meg, ugye kapnak sommerpénzt, ha kirúgják őket? Mert a tegnap is kirúgtak két fiatalt, gyerekek voltak még. Próbálom magyarázni, hogy mi a teendő, de nem érdekli őket a válasz, csak a kételyeiket, panaszaikat fogalmazzák meg.

A villamoson három koldus kéreget szimultán, az egyiken elromlott az off gomb. A jegyellenőrt leszidja egy felháborodott polgár, miért csak tőle kérik a jegyet, a koldusoknak tán szerződése van a RATB-vel? Öntudatos román. 

Vettem epret 7 lej 50 baniért a Piata Sudului-on, a szupermarketben 13 lej a kutiucával. Utolsó napjaim Bukarestben, irány a Vadnyugat. Vagy vadkelet. Vagy vadkender. 

Nagylányok

Alig várom, hogy gyerekeim legyenek, és én is bekerüljek a formális barátságokat fenntartó nagylányok körébe. Csak vicc volt.

A nagylányok férjhez mennek, gyereket szülnek, önállósodnak a szüleiktől, nem pasiznak, nem beszélnek pasikról, és egyáltalán úgy viselkednek, mint a nagyok. És ha velük kapcsolatba kerülsz, viselkedj úgy, mint egy nagylány.

Álltass másokat a boldog életedről, légy kisimult, felhőtlen, kivéve, ha a háztartási gondokról beszélsz - perzsel a levegő a gasztronómiáról, a pelenkákról és a lakberendezésről tartott viták során. Ne említs olyan témákat, amiből kiderülne, hogy te csak még fél lábbal vagy nagylány (tkp. inkább nagyláb) és még nem estél át bizonyos tűzkeresztségeken. Mielőtt megszólalnál, gondold át kétszer is, hogy illene-e a mondat anyukád vagy az egyetemes Anyuka szájába. Ha nem, szívd vissza.

Vésd jól az eszedbe: szexről, randikról, szingliélet rejtelmeiről ne merészelj egy szót is ejteni, ha nem akarsz sajnálkozó tekintetek kereszttüzébe kerülni. "Ah, te még itt tartasz... Jaj, milyen felületes, nem képes másról beszélni, csak a pasikról."

Hm? A kisgyerekes anyukák szótárából törölték az empátia szó jelentéskörének egy részét (mmint csak a családdal lehetnek empatikusak?)

Én istenem, jó istenem, lecsukódik már a szemem (mer imádkozom), kérlek, ne hagyjad, hogy én is nagylány legyek. Köszike. Ámen.

Ünnepeket!

 

Győzike szerint a magyarság

A múlt héten voltunk szépségversenyen Udvarhelyen. Klassz volt. Életemben először filmeztem igazi kamerával. Igaz, hogy kicsike volt és butácska, de épp megfelelő nekem. A baj annyi, hogy a csúnya lézerfények folyton a képembe másztak. Életemben először láttam élőben Győzikét, és életemben először voltam szépségversenyen is.

Győzike volt a sztárvendég, őrjöngött érte a székely nép. Nem csoda, egy bohóc figura, akinek vérében van a show-teremtés. Gyerekeket hívott a színpadra, táncikált, elmesélte, hogy be van dugulva az orra és ezért playbackelnie kell. S a playbackbe is úgy beleizzadt, hogy csakna. Persze, elmondta, hogy mi vagyunk az igazi magyarok, nem az irigy pestiek. És ez jó volt. Kábé annyira, mintha Fekete Pákó mondta volna. Ezt enyhe rasszizmusból mondom, pedig becsszó úgy igaziból nem. Csak annyira rasszista, hogy néha tudjon kacagni a cigány, skót, zsidó, magyar és román vicceken.

Előkerült Székelyföld Cleopatra Stratanja is. Magyarul Boróka, egy oklándi kislány, aki erőst jól táncol és szép hangja van. A Bojtorján együttes frontemberének a számai is meghatottak, főleg a Tizennégy múltam éppen, amit kilencedikben ha kell, hanem énekeltünk az osztályban. Na, nem magyar óra előtt, mert akkor népdalokat kellett, és a Zöld erdőben terem a mérgeskígyótól volt hangos a Peda.

A bojtorjános fickó nagyon szimpi volt, mert egyedül ő akart igaziból énekelni és gitározni, de nem hagyták neki. Aztán addig provokálta a technikusokat, amíg sikerült kiharcolnia.

Egyedül az nem tetszett, hogy feszültségkeltés szempontjából nem volt felépítve a show: sztár és kevésbé sztár váltotta egymást, a végére pedig ellaposodott, és sokan hazamentek a közönségből. Na meg az, hogy a Red Bull nem adott szárnyakat.

Úgy megsajnáltam ezt a blogot!

Kedvem kerekedett egy kicsit újra bloggerkedni, hiányoznak a régi arcok. Persze már sosem lehet a régi, mert a nagy kedvencek, a dinóbloggerek kicsit kihaltak. Legalábbis az én életemből.

Mindenki elvan saját magával, privát szennyesét nem teregeti ki. Felnőttünk, sajnos. Úgy értem, a magánügy, az magánügy, öröm vagy bánat, egyre megy. Akkor leszel felnőtt, asziszem, amikor nem panaszkodsz, hogy ne sajnáljanak, ne kárörvendjenek és ne terhelj másokat, illetve nem mondod el az örömeidet sem, hogy ne irigykedjenek. Az utóbbi időben legalábbis én ezt csináltam. Megszakadt a kapcsolatom egy csomó olyan emberrel, akik fontosak voltak, és észrevétlenül lopózdtak be az életembe. A kilopódzás, sajnos, már nem ment olyan jól, bár igyekeztem rásegíteni.

Elég jól meghíztam közben itt a nagy Bukaresti pörgésben, ahol annyira pörög minden és mindenki, hogy legszívesebben megfűznék egy csigát, adja el nekem a házát. Most úgyis életmódváltás van folyamatban. 

Még néhány hónap, és költözünk vissza Erdélyiába, arra csininek kell lenni.  Most szépen kidőlök, mert az éjjel nem aludtam, tornáztam és internetet tornáztam a Lajosra. Jó újra itt.

 

Barátok közt a medvesajt

 

Újra Kolozsváron. A város nem változott sokat, csak az akadémiai könyvtár alatti átjáró lett bonyolultabb. Na meg a régi sulim, a kanárikalitkának, sárga épületnek, citromnak becézett újságírói kar épülete mellé húztak fel még egy bordós színű építményt. Mostmár a kanári is ott van. A Farkas utca a régi, virágzik a hárs, és az illata belopódzik az orromba szerelmes tüsszentéseket provokálva. A piac viszont hiányzik, az eperszagú csarnok nem helyettesíti a reggeli tumultust az utcában, amikor nénik és bácsik tömegén vágtattam át, hogy a háromnegyed órás késésemből lefaragjak öt percet.

A volt lakótársaim is többnyire a régiek, csak én nem vagyok már ott. De sokkal inkább otthon érzem magam a kicsit lerobbant egyetemista kégliben, mint a bukaresti hiperszuper hotel apartmanra emlékeztető lakásban.

A barátok is megváltoztak. Az átjárón a szemeinket lesütve elmegyünk egymás mellett, vagy ha mégis találkoznánk, kényszeredetten váltunk néhány „hogy vagy", „hogy telik"-et. Ez már csak ilyen. Kár, hogy hiányoznak néha, főleg a meló utáni sörözések, a hülyéskedések, az egymással törődés.

Nándika visszatér

Egyszercsak bámészkodok a messengeren, benézek egy-két ablakocskán. S hát látom, hogy Nándika, kedves tanítómesterem új blogot indított. Erre azután vetemedett, hogy februárban bejelentette, a harmadik életévét betöltött blogját kivégezi, mert csalódott az egész mindenségben, és ezalatt a blogvilágot érti. Keserű hangvételű búcsúlevelében kijelentette, hogy nincs tovább, magasabb célok vezérlik és leszokik a Meltdownról. Vagy leszökik. 

Úgy látszik azonban, nem bírta sokáig offline, mert újra, új formában, új domainen és új koncepcióban megjelent. Ez jelentette az apropót, hogy komolyan kérdőre vonjuk, vagyishogy izé. Vonjam. A Nándikával készült interjút olvassad el itt: http://semmilabszag.manna.ro/?p=71

 Az új blogot egyébként a http://napigamat.freeblog.hu címen lehet megtekinteni.

Kukucs, kell egy laptop?

 

Kukkants be a fiókba, hátha ott hányódik egy maximum tízperces rövidfilmed, mert még jó lehet valamire. Például nyerhetsz egy laptopot vagy más értékes ajándékot. Csak annyit kell tenned, hogy feltöltöd a filmed a kukker.ro erdélyi közösségi videómegosztó portálra.

 

 

A versenybenevezésről olvassá itt.

 

 

 

Amatőr hr csak vájtfülűeknek

Két típusú munkahely van: az egyik, ahol embernek tekintenek, és fontosnak tartják hozzájárulásodat a vállalat, cég előbbre jutásához, a másik, ahol robotként kezelnek, és nem vagy más, mint egy szerszám a cél eléréséhez. Ha elromlik, ki lehet cserélni, tucatjával találsz újat.

Az elsőnél úgy vélik, hogy emberként képes vagy a fejlődésre, hisz ezért vettek fel, hosszú távú befektetés vagy, amelyre vigyázni kell, a másodiknál meg degradálódó eszköz.

Az előbbi munkahelyen a külső és belső motivációs eszközök váltogatásával elérik, hogy ne csak anyagilag függjél a cégtől, hanem érzelmileg is érintve legyél. A cég sikere a te sikered, kudarca a te kudarcod is. A motiváció eszköze a kommunikáció. Fontos, hogy az alkalmazott, akarom mondani, csapattag, tisztában legyen a cégpolitikával, elégedett legyen és jól érezze magát. Ez vezet Philip Kotler kijelentéséhez, hogy egy cégnél nincs is szükség marketingosztályra. Az összes alkalmazott marketinges. Azaz mindenki el tudja igazítani a klienst, mindenki kedves vele, és mindenki arra törekszik, hogy a fogyasztó elégedett legyen a céggel. Hogy következőkor is ott vásároljon. A kapus mosolya őszinte: szereti a munkáját, szereti az embereket, ezért kedves tud lenni velük. Ha szükségük van vmire, akkor meg tudja oldani a problémájukat.

A második munkahely a zsálé. Háromhavonta változik a hatalmas költségvetésű marketingosztály, mert amire kidolgozna egy stratégiát, mennie kell. A marketálásba fektetett pénz túl későn térül meg, ezért az egész hóbelevancot kidobják, mert nem elég hatékony. Persze a néha már áhított kirúgás (szabadulás) eléréséhez sokat kell dolgozni. Meg kell győzni a döntéshozókat arról, hogy a stratégia működik, érdemes költeni rá, érdemes kipróbálni, aztán dolgozni rajta, és várni a mannát. Ami nem jön egykönnyen: csak, ha mindenki (lásd 1-es típusú munkahely) hisz benne.

Te hol dolgozol?

Bekaptam a mannát

Vártam híven, mint a szép híves patakra, és íme itt van, az élményportál, a mennyei manna, ahol megtalálható az első és egyetlen erdélyi magyar videómegosztó, a Kukker, amelyen még akkor is nyerhetsz két laptopot, ha nem akarsz.

A kecskén, lábbal az ég felé

Miután sikerült az ingyenes nőgyógyászati rendelésre beutalót guberálnom, körülszaglásztam, mikor és kihez mehetek. Az egyik doki az anyum nőgyógyásza, ismerőseim ismerőse. Listáról kihúzva. A másik a volt osztálytársnőm édesanyja, hát őt sem szerettem volna látni, amint alulról szagolja az ibolyámat.

A harmadik a volt barátom volt munkatársának a férje, egyszer voltunk is náluk babalátogatni. 

 Vittünk gumikacsát. Ez is úszott.

A negyedikről lekéstem, mert a napokban már nem rendel, maradt az ötödik, akinél már voltam, és enyhén gyanús alaknak bizonyult. Kolozsváron könnyű volt az orvosválasztás, kaptam egy telefonszámot és kész.

Nem tudom, más hogy van vele: ha már előzőleg civilben ismerte az orvost, mondjuk mindig nála vásárolt a boltban, vagy a szomszédban lakik, és le kell vetkőznie előtte, illetve a nemi életéről kell beszámolnia neki, mennyire jönnek elő a gátlásai. Nem vagyok különösebben szégyenlős, főleg a doki előtt nem, idegen orvosnál többnyire simán megy a dolog, de félig ismerősnél kicsikét zsenáns.

Aztán úgy esett, hogy szülém dokiját látogatom meg, reménykedve, hogy nem jön rá az ismeretségre. Egyébként is egyike a legjobbaknak. Sajnos épp ismét agytágítón vett részt. Hajnali fél kilenctől vártam 11-ig, hogy megérkezzen a másik orvos, aki az exem ismerőse. További egy órai várakozás után a meglehetősen sötét és bizalmatlan kinézetű klinikai folyóson a nővér bejelenti, reméli mindenki előre fel van iratkozva! Hát én nem. Senkinek nem jutott eszébe tájékoztatni az ilyen apróságokról, az ajtóra nincs kiírva. A Kovászna megyéből érkezettek megrémülnek. Potyára jöttek.

Az asszisztensnő megnyugtat, várjunk a végéig,

talán fogad még a doktor úr.

Persze, beszélgetünk, nők egymás közt, de többnyire szemérmesen csak az árakról. Hogy idén megdrágult a magánrendelőkben a vizsgálat, 60-70 lej között van, és ahhoz képest, hogy jó esetben is csak félórát foglalkozik veled az orvos, elég jól keres. Ehhez képest a szintén jól kereső fogorvos egy tömésért 50 lejt kér, és egy órát kínoz érte, ha szükséges, és ahhoz a szakmához is elég drágák lehetnek az új generációs alapanyagok. Drágább, mint a gumikesztyű és a vákuum.

Fél kettőkor kerültem sorra. A rendelő nyúzott, kopott. A személyzetben a kedvességnek csal halvány nyoma. Ekózás, bugyim félig lehúzva, úgy tapogatja a fehérköpenyes a műszerrel az alhasam. Nem ismert meg. 

Kopogás nélkül bevágtat

egy ifjonc fehérköpenyes, keres valakit, de nem engem. Mustra. Értem, hogy ez klinika meg minden, hogy le kell vetkőzni ahhoz, h. megvizsgáljanak meg nincs mit szégyellni. De ha lehet, ne járogasson be a nőgyógyászati rendelőbe a fül-orr-gégész vagy az urológus csajokat bámulni! Késő bánat, vagy képezze át magát.

Azután átküldenek a másik terembe. A kecske szomorúan sandít rám a függgöny mögül. Töröm a fejem, vajon vetkőzzek neki? Vizsgálni akarnak itt, vagy csak szimplán receptet írni? Aztán nem vetkőzöm, nehogy kiderüljön, az erkölcseim vírusosak. Míg az orvos matat, a festéktől enyhén megkopott kecskén heverészve érdeklődöm a méhnyakrák elleni oltásról. Fapados magyarázattal szolgál, újra negyedikesnek érzem magam, akinek épp most magyarázzák, mi az a menstruáció. 

Vagy nem igazán tájékozott, vagy hülyének néz

- vonom le a következtetést. Elvégre az okos nők a magánrendelőbe mennek.

"A papilloma vírusnak több száz fajtája van. Érti-e? Ebből csak 3-4 ellen jó az oltás, de azok a legfontosabbak a méhnyakrák előidézésében. Érti-e? Meg lehet venni, de ha már meg van fertőződve, nem használ. A tesztet is meg lehet csináltatni, de nem ajánlják. Érti-e? Hány éves? Akkor még be lehet adatni. De akkor kellett volna, amikor még leánka volt. A szexuális élet megkezdése előtt. Érti-e? Ha nem volt sok partnere, akkor még van esély, hogy ne legyen fertőzött, de az is számít, hogy a partnernek mennyi partnere volt. Ha csak eggyel volt, de az fertőzött, rosszabb, mintha egy kevésbé csajozóssal lett volna. Érti-e? Három injekciót kell beadni, de drága, kb. 100 euró darabja. Három havonként adják be, úgyhogy egy fél éven belül megkapja. Érti-e? Az első az elején, a másodikat rá három hónapra, a harmadikat pedig az elsőhöz számítva félévre. Érti-e? Nem kilenc hónapra." - ezt sikerült megtudnom, ebben a hangnemben.

Mondom, igen, olvastam már egy keveset róla. Receptet ír, ideadja a diagnózisra még várnom kell pár percet, és a megalázottságtól zavarodottan fordítva húzom a bugyimat.

 

PS: ajánlom az érzékeny lelkűeknek, és azoknak, akik először hágják meg a kecskét, hogy a magánrendelőbe menjenek. Emberibb. Az éves, kétéves felülvizsgálatot még ki lehet fizetni valahogy.

Kötelező partnereim száma

Ücsörgök a zorvosi váróban, egy fiúcska néninek nevez, épphogy egy nyálas keziccsókolommal nem aláz földig. Barna szemű, szőkéshajú gyerek nyugodtan ül az anyja ölében, és bámulja rendetlenkedő társát, akinek már öt perc alatt sikerül nagyapjának rálopnia fejére a sapkát. Huhh, ez megvolt. Beteg rózsaszínbe cicomázott kislány érkezik, az aszisztensnő ismerős kifakad, hogy megint elhibázták a dokik a betegség megállapítását. Pedig ő megmondta előre.

Kölcsön cumi visszajár

A kétévesforma, nyűgösre betegedett kislány a rakoncátlan kisfiú cuclija után indul, anyja másodpercenkénti "nem szabad!" felkiáltását rutinosan elengedi a füle mellett. A pedáns anya aztán kitépi gyermeke kezéből a kölcsöncumit, és visszaadja immár bömbölő jogos tulajdonosának. A gondos édesanya bekérezik a soron következő előtt a rendelőbe. Nem számít, hogy a másik gyereke is beteg, és a kisebbik otthon egyedül várja, az ő gyereke betegebb, fontosabb, és az ő ideje végesebb.

Amikor kijönnek, megsajnálom a picit, injekció várja. Egy órácskán belül bent vagyok a rendelőben. Az orvos kikérdez arról, hol élek, mi a szakmám stb. Balszerencsémre elárulom, hogy újságíró. Erre panasz és felháborodottság szökőáradat zúdul rám, miközben az asszistensnő méri a vérnyomásomat.

Az orvos egyik volt kollégám cikkét szidja, aki ha U-ban élne, biztosan nem úszná meg az orvosok haragját. Közli velem, hogy az illető fogalomzavarban szenved, a csúszópénzt összetéveszti a hálapénzzel, és több csúsztatás is van az anyagában. Mondom, nem olvastam, nem vagyok itthon netközelben, de jó lenne, ha adna beutalót a szemészetre, és más kivizsgálásokra a kötelező orvosi vizsgát a héten ki is használnám. Sikerül kicsikarnom egy beutalót a nőgyógyászhoz. Meg akarnám érdeklődni a méhnyakrák elleni oltást, meg nem árt a min. Kétévenkénti felülvizsgálat sem. Szemészet nuku.

 

A vérnyomásom legalább normális

Bejön városunk másik híres orvosa, ő sem menekül a panaszok elől, a cikkre rá kell pillantania. Ő is elmondja, hogy az újságok alaptalanul vádolják az orvosokat, elismeri, hogy vannak kollégák, akik elfogadják az ilyen-olyan juttatásokat. Rendszerint azoknak jár a legjobban a szája, ha korrupció megfékezéséről van szó. Vele még olyan eset is megtörtént, hogy a beteg tőle kért kölcsön, hogy a másik orvost kifizesse. Azzal elszelel.

 

Határeset

A beszélgetés közben a nővér próbálja a kérdőívet kitöltetni. A szakmai vita hevében olyan kérdésekre kell választ adnom, mint: hány éves koromban kezdtem mentruálni. Mondom, 12. Igen, de a 12. év előtt vagy után? Mondom, pont 12. Najó, beikszeljük az utánt. Volt-e rákos, cukorbeteg a családban, mondom nem. Egészséges parasztok vagyunk. Hány szexuális partnerem volt, hatnál több vagy kevesebb? Válaszom, határeset. Beikszeljük, hogy több. A szakmai vita közben kissé pirulok a kellemetlen kérdések megválaszolásakor. A férfiaktól megértem, hogy nem kérdik meg első menstruációjukat, de tudtommal a partnerek számára sem kérnek ki.

 

Nemi diszkrimináció megelőzési okokból

Pedig, mint a nőgyógyász másnap elmondja, az is számít, hogy a férfinak hány partnere volt. Ha hat szűz pasival fekszel le, biztosan nem fertőzödsz meg humán papilloma vírussal, viszont ha egyetlen tapasztaltabb fickót sikerül leteperned, egyből megnő a fertőzésveszély.

Megkapom a beutalót, megkérdem az orvost, hogy nyilatkozna-e netán, ha ilyen témájú anyagot kell írnom. Válasza inkább nem, mint igen: túl sok a képmutató, az álszent orvos és pont azoknak a kereszttüzébe kerülne, bármilyen kijelentést tenne. Másnap nőgyógyász, de azt majd holnap mesélem el.

A szőke herceg véleménye

Nőket a politikába, a vezetésbe stb. Uncsi szöveg, már a nők is unják. Már az olyan szövegeken sem háborodnak fel, mint ez itt: "Elena Udrea asszony is hamarosan doktorál, méghozzá hadtudományokból, ami igencsak férfias diszciplína. Tüneményes gyorsasággal végzett el mindenféle felkészítő, továbbképző, szakosító tanfolyamot, mint ama másik feleség-Elena, ősztől már egyetemi tanár lesz, maszterizére, maszturbátusra vagy hogyishívjákra, na szóval arra a mesterfokú vizsgára készíti fel a diákokat, az európai integráció témakörében."

Ha egy vezető pozícióban levő férfi hülye, eszébe sem jut senkinek, hogy ezt a tulajdonságát nemével kapcsolatba hozza.

A vezető férfi azért ért el valamit, mert ügyes, még akkor is, ha hülye, és nem gondolkodunk azon, hogy melyik felettesének vagy annak feleségének nyalt be, nem gondolkozunk azon, hogy a bajszát kinek a kedvéért borzolta át, és a nyakkendőjén kinek a kedvenc színét viseli. Májashurkával vesztegetni, pálinkával, borítékkal kedvezményeket elérni bocsánatos bűn.

Dekoltázszsal, szőkeséggel és csábos mosolyokkal -- többnyire született adottságokkal, képességekkel vagy ápoltsággal elérni bármit is, a lehető legnagyobb erkölcstelenség. A férfiak vezette világban nem elég, ha goblenvarrásból doktorálsz, hadászatban kell jeleskedned. Egyrészt, miért ne lenne jó hadi stratéga egy nő, miért ne szerethetné ezt a "szerző" által férfiasnak nevezett szakmát, másrészt meg csak úgy érvényesülhet, ha a férfiakkal a férfiasságban veszi fel a versenyt.

Bár Elena Udrea munkájában vannak kivetnivalók, csodálatra méltó, hogy a nőiességét és tudását, ambícióját, kapcsolatrendszerét ötvözve hogyan jutott előre. A pasik csak kapkodják a fejüket, mormogják magukban: ilyen mellbőséggel könnyű felszopnia magát.

Azt hittem, már túl vagyunk azon, hogy ha egy nő elér valamit, akkor a nőiségét latba vetve érte el, illetve, ha hibázik, hülyeségeket mond és csinál, akkor azért teszi, mert nő, mi több, szőke. Ráadásul ezt annak a lapnak a férfi publicistája írja, amellyel "munkásságom" kapcsolatban áll. Shame on me. Hajrá, szőke nők!

Ni, mi van itt!

Régi és új hódolóim, ITT lehet rám szavazni. Repülőjegy esélye kizárva, de önbizalomerősítő istápként kattints a 31. versenyző melletti kis karikába. Köszi, máris jobban vagyok.

Az olaszok monnyanak le! A kampány monnyon le!

Unom a hülye olaszokat, velük van tele az egész sajtó. A kampányt úgyszintén. Nem veszik észre, hogy unalmasak? Hogy nincs semmi humorérzékük? Előbbiek itt egy hulla, hol a hulla, utóbbiak Itt egy szobor, hol egy szobort játszanak. Ez nem játszótér, nem is temető, de még csak nem is szoborpark.

Javaslom, hogy beszéljünk valami másról. Mondjuk, a vacsoráról. Az időjárásról se. Az is monnyon le.

A normalitás peremén sz-ex a jelszó

A haza és a nem haza viszonya, a lekvár és a zakuszka nem ugyanaz. A haza saját magamba, a régi énembe, ami megszűnt a környezetével együtt. A félig erőszak félszörnyeket hoz létre: Godzokat meg Illákat, s hol a Godz, hol az Illa kerekedik felül. De inkább csak az Illa kerekedik. Az Illa berek, nádak, erek. A Godz az nő, teljes valójában. A tejszerű valóság a számra ragad, fehérlik az ujjaimon és sóhajt egyet, aztán megfordul. Ez jólesett. Az energia kipuffog. Még csak mondja valaki, egyre nyilvánvalóbb a genetikusok számára, hogy csókoltatom. A nemek közötti differencia pedig szűnjön meg a székelyruhával és a Szejke-fesztivállal együtt. Petróleumos vizet nem iszunk, jó nekünk a Csapos is, aki feszít a képzeletbeli pult mögött, s a hordót nem a hasán hordja.

Macskajaj

egérfogóban, ahová én tettem magamnak a sajtot. Kevés benne a brummogás.